A CUKORBETEGEK ÉTRENDJE

Azok, akik nem cukorbetegek, egyszerűen azt gondolják, hogy a diabéteszben szenvedőknek csupán a cukorfogyasztást kell kerülniük, és akkor minden rendben lesz. Ez a megközelítési mód talán abban a hitben gyökerezhet, hogy a cukorbetegség magas vércukorszintes állapot, amelyet kizárólag az inzulinhiány okoz. Sajnos sok más betegséghez hasonlóan, a cukorbaj sem egyetlenféle egygensúlyhiányt vagy stabilitáshiányt jelent, hiszen ha a vér alkotóelemeit bármiféle zavaró tényező éri, az általában a test több rendszerét érinti. Ha a beteg mindegyik élelmiszercsoportból fogyaszt, az különböző mértékben befolyásolhatja a vércukorszintet, hiszen a zsír és a protein részben szintén átváltozhat glükózzá.

A cukorbetegek ideális étrendjének hat fő követelménynek kell eleget tennie:

1. A vércukor szinten tartása
2. A testsúly szinten tartása
3. Egészséges élelmiszerek kiválasztása
4. Speciális ellátás biztosítása
5. A szövődmények kialakulási esélyének a minimálisra csökkentése
6. Változatosság biztosítása- olcsón

1. A vércukor szinten tatása

     A diabetikus étrend összeállításakor az elsődleges követelmény a vércukor egyensúlyában tartásának az elősegítése. Ezt úgy érhetjük el és úgy tarthatjuk fenn, ha a vér glükózszintje a megengedett szinten marad. Ez csak úgy lehetséges, ha a többi terhelési és kezelési tényezőt is figyelembe vesszük. Amennyiben az előírt étrend magas zsír- vagy szénhidrátmennyiség fogyasztását javasolja, vagy tápanyag- kiegészítő vitaminokat és ásványokat foglal magában, nélkülözhetelenné válik a vércukorszint kontrollja- ehhez képest minden csak másodlagos fontosságú.

     Ha a vércukorszintről beszélünk, akkor ezen a vérben található glükózmennyiséget értjük. A glükóz egyszerű cukor: annak az emésztési folyamatnak a végterméke, amely cukor (szénhidrát), illetve protein vagy zsír fogyasztásával kezdődik. A glükóz a test egyik fő "üzemanyaga". Később, miközben energia szabadul fel, a glükóz átalakul szén-dioxiddá és vízzé.

     A szervezetnek számos védekezési módja van a vércukorszint túslágos emelkedésének a kiküszöbölésére, többek között az inzulin felszabadulása. Más védekezési eszközök a vércukorszint túl gyors süllyedését akadályozzák meg. Ezek egyike az adrenalin felszabadulása. Így hát egyensúly van az ellentétes folyamatok között, a cukorbetegség pedig sokkal inkább az egész vércukorszint -szabályozó rendszer meghibásodásának tekinthető, mintsem egyszerű inzulinhiánynak. A diabétesz ellentéte, az alacsony vércukorszint is ritkán minősíthető egyszerű inzulintúltermeződésnek. Mindezek alapján fontos, hogy a cukorbajt az efész szervezet működési prolémájának lássuk, ne pedig egy rosszul működő mirigy szerencsétlen következményének.

2. A testsúly szinten tartása

     Sok diabétesz-specialista felismerte már, hogy a cukorbaj létrehozó tényezői közül a legfontosabb az elhízottság. Az elhízottság a hájasság eufemizmusok egész tömegét hívta életre: pocakos, gömbölyded, duci, töltött galamb, köpcös stb. Ezek a kifejezések (a többi eufemizmushoz hasonlóan) valószínűleg azért született, mert sokan nem hajlandók kövérnek nevezni magukat, illetve nem tűrték, hogy mások így hívják őket. Jobban esik nekik, ha nem kövérnek, hanem csak úgy kedélyesen mondjuk pocakosnak titulálják őket. Ez a gondolkodásmód meglehetősen emberi, de ez vezetett a nyugati országokban ahhoz a helyzethez, hogy a népesség 20 százaléka elhízottnak tekinthető.

     Népszerű az az elképzelés, hogy amint előrehaladunk a korral, növekednie kell a súlyunknak. Valójában, épp ellenkezőleg, fogynunk kellene. Az izomerő egyre kisebb, az ízületek és a csontok sérülékenyebbek, a keringés és az emésztés lelassul-a felszedett súly csak további terheket jelen. A túlzott élelmiszer- fogyasztás (különösen a finomított szénhidrátoké és a cukorban gazdag ételeké) teljesíthetetlen követelményeket ró a szervezet cukorszint- szabályozó rendszerére. A hasnyálmirigy kimerülhet, a teljesítőképessége romolhat. Sajnos a gabonamagok és egyéb élelmiszerek finomítása ellehetetlenítete az étvágyunk szabályozó szerepét. Természetes (egyszerűbb) körülmények között nem létezik finomított cukor; cukrot csak bizonyos gyümölcsökben, zöldségekben és gabonafélékben találhatunk. Ezeknek az élelmiszereknek a maguk természetes állapotában való fogyasztása eleve kiküszöböli a mértéktelen cukorfogyasztást, hisze a felszívódás arányát befolyásolja a mennyiség.

     Valószínű, hoy az úgynevezett civilizált népek lakosságának a körében a finomított cukor túlzott fogyasztása okozta a diabéteszes megbetegedések robbanásszerű megnövekedését az utóbbi fél évszázadban. Paradox módon alultáplált cukorbetegek is léteznek. Ők általában fiatalok, akik még nem részesültek terápiában. A súlyveszteség többnyire az inzulinhiány következménye: a test értékes szöveteket bont le, hogy folyamatos maradhasson az energiafelhasználás. Az inzulin teszi lehetővé a keményítő- és a zsírtárolást. Ez különösen vonatkozik a nem veleszületett, hanem szerzett cukorbetegségben szenvedőkre, közülük is a középkorúakra, olyanokra, akik inzulininjekciókat kapnak.

     Az, ha csak egyszerűen elkerüljük a szénhidrátok fogyasztását, nem állítja helyre a vércukor egyensúlyát. A zsírmennyiség teljes és biztonságos csökkentéséhez korlátozott mennyiségű szénhidrátot tartalmazó étrendre van szükség. Továbbá itt szükséges megjegyezni, hogy még a zsírok és proteinek is részben átalakulnak glükózzá (a zsírok 10 százaléka, illetve a proteinek 56 százaléka). Így tehát ahhoz, hogy ne kerüljön cukor a vérkeringésbe, semmit sem volna szabad ennünk. Amikor a cukorbetegek teljesen elkerülik a szénhidrátok fogyasztását, gyakran lefogynak és savtúltengésük (acidózisuk) lesz. Az alultáplált betegeknek éppen emiatt több szénhidrátot kell belefoglalniuk az étrendjükbe, ugyanakkor ügyelniük kell arra, hogy milyen cukormennyiséget mutat ki a vizeletük.

     Tévedés lenne azt feltételezni, hogy a plusz zsírmennyiséget (amely általában a kalóriában gazdag ételek következménye) biztonságosan tárolja az izomszövet. Az izmok valóban rendelkeznek tároló funkcióval, de a zsírfelesleg egyg része a májban rakódik le, és ez végsősoron gyakran túlterheli a szervezet cukor- és zsírmetabolizmusát. Ez sok olyan tényezőhöz hozzájárulhat, amelyre az elhízással kapcsolatosan szoktunk asszociálni, beleértve a szívbetegségeket és a keringési zavarokat, az infarktust, a magas koleszterinszintet, az érszűkületet, az emésztési és bélrendszeri problémákat, a visszértágulást, a fekélyt, az ízület fokozott kopását és természetesen a diabéteszt. Cukorbetegség esetén nem nehéz megérteni a súlynövekedés hatását.

     Sajnos az a tendencia, hogy az inzulinfüggő cukorbetegek inkább az inzulindózisukhoz igazítják a szénhidrátfogyasztásukat, mintsem hogy a testsúlyukkal és az egészségükkel foglalkoznának, ami pedig sokkal fontosabb lenne. Ezt a helyzetet részben a "hipo- effektustól" való jogos félelem idézi elő. (A "hipo-effektus" hirtelen vércukorcsökkenés vagy hypoglycaemia, amely a nem megfelelő inzulinszint- növekesés következménye.) Ezt gyakran az okozza, hogy igen labilis az inzulindózis és a fogyasztott ételek egyensúlya, és ezt felboríthatja a túlzott mértékű testmozgás, a stressz, valamiféle megbetegedés stb. A vércukorszint kis mértékű emelkedése tünetek nélkül is jelentkezhat, a vércukorszint esése azonban akár erős szívdobogással, szédüléssel, verejtékezéssel, sőt ájulással is járhat. Ennek tudatában számos inzulinfüggő cukorbeteg szívesebben választja azt a lehetőséget, hogy túl sok finomított szénhidrátot fogyasszon az inzulindózik ellenpontozása végett, s hogy így elkerülhesse a "hypo-effektust". Ennek az eljárásnak sok különböző hátulütője van: a súlyt illetően például az a legszembeszökőbb, hogy számos beteg étrendje kalóriában és szénhidrátokban gazdag, hiszen szükségtelenül magas az az inzulinadag, amelyhez igazodniuk kell.

     Paradox módon a "hypo-effektus" jelentkezésekor glükóztablettákat szoktak felírni. A későbbiekben közölt étrendi javaslatok és menűk alternatívákat kínálnak a cukorbetegek megszokott étrendjéhez képest. Itt a kettős cél a vércukorszint figyelembevétele és az egészséges, súlycsökkenést eredményező étkezés. Ha ezt sikerül elérni, gyakran fokozatosan csökkenteni lehet az inzulinfüggőséget.

     Az inzulint "hizlaló hormonnak" is szoktuk nevezni, mert segíti a zsír- és keményítőtárolást. Ez meggyőző érv arra nézve, hogy ne inzulinnal kezeljük a diabetikusokat, vagy csak minimális menniséggű inzulinnal, hanem inkább étrendi segítséggel. Kiindulópontként a testsúlyt kell normalizálni; úgy kell összeállítani az étrendet, hogy a jövőben ne alakulhasson ki testsúlynövekedés. A cukorbetegség egyik átka az, hogy a diabetikusnak soványnak kell maradnia, holott gyakran egy olyan anyagtól függ, amely növeli a zsírhalmozódást.

3. Egészséges élelmiszerek kiválasztása

     Ha valaki a diabéteszről beszélget, általában a cukrot emlegeti megszállottan. Sok cukorbetegnek, miután megszületett a diagnóziks, édesítőszereket kell használnia, számolgatnia kell a kalóriákat és különleges diabetikus ételeket kell fogyasztania, de mindemellett kevés figyelmet fordít az élelmiszerek tápértékére és táplálék- kiegészítőkre. Általánosan elterjedt az a feltételezés, hogy a cukorbetegek étrendje csak abban tér el a többiekétől, hogy kimarad belőle a cukor, és jobban kell ügyelni a szénhidrátokra.

     Az illetékesek némelyike nem ért egyet ezzel a nézőponttal. Ők úgy vélekednek, hogy a cukorbetegeknek sokkalta több vitaminra, ásványi anyagokra, és más táplálék- kiegészítőkre van szükségük, mint az úgynevezett egészségeseknek. A diabetikusok többnyire kevésbé képesek feldolgozni, tárolni és hasznosítani bizonyos anyagokat, s örökölt vagy veleszületett hajlamuk alapján más anyagokból messzemenően többet igényelnek az átlagosnál.

     A cukorbetegeknek különleges figyelmet kell fordítaniuk:

• a teljes őrlésű gabonára
• a természetes cukorra
• a vegyi anyagoktól mentes élelmiszerekre
• a biokertészeti gyümölcsökre és zöldségekre
• az adalékanyagoktól mentes, egészséges húsra
• a növényi proteinre
• a rostában gazdag élelmiszerekre

Ily módon hatékonyan, de súlynövekedés nélkül szinten lehet tartani a vércukrot; a diabetikus egészségesebben, kevesebb komplikációval élhet.

     A cukorbetegek megfelelő étrendjének fontos aspektusa a következő kérdés: "Mi a szénhidrát és a zsír optimális aránya?" Ez az ellentmondások egyik legfőbb forrása a cukorbetegség kezelése során. Addig nem tudunk vitába bocsátkozni, amíg nem értjük, mik is azok a szénhidrátok és zsírok, és mit tarthatunk a kettő közötti természetes egyensúlynak. Előbb szemügyre kell vennünk azoknak a szénhidrátoknak és zsíroknak a sokaságát, amelyeket a primitív, cukorbetegséget nem ismerő népek fogyasztanak.

4. Speciális ellátás biztosítása

     Az, hogy fenn tudjuk-e tartani a szervezet normális vércukorszintjét, attól függ, a szervezeten belül megtalálható-e számos egymásra ható anyag. Ha ezek a kompanensek, beleértve a hormonokat, az enzimeket, a vitaminokat és az ásványokat, hiányoznak vagy elégtelen mennyiségben (vagy néhány eseben túlzott mennyiségben) vannak jelen, diabétesz alakulhat ki. Ezek közül az anyagok közül soknak befolyásolja az eredeti biokémiai egyensúlyát számos olyan tényező, mint az étrend, az örökletesség, a megelőző egészségi állapot, a stressz és bizonyos élvezeti cikkek (többek közt az alkohol, a koffein és a dohány).

     Nem volna okos dolog, ha a cukorbetegséget egyszerűen csak a hasnyálmirigy elégtelen működése következményének tartanánk. Mind az agyalapi mirigy, mind a pjzsmirigy, mind a mellékvesék hatással vannak a vércukor- metabolizmusra. Pajzsmirigy- túlműködés esetén pedig úgy ismeretes, hogy a pajzsmirigy részleges leválasztása enyhíti a diabéteszt, mivel elemi az inzulinszintet. Sőt, mi több, az ösztrogén, amely ellenpontozza az inzulint, szintén előidézhet magas vércukorszintet. A máj is kiveszi a részét a vércukorszint fenntertásából, hiszen képes arra, hogy a plusz cukormennyiséget tárolya, és hogy- amikor szükséges- felszabadítsa ezt a tárolt cukormennyiséget, illetve kieressze a vérbe. A betegségből, alkohol- vagy drogfogygasztásból származó májkárosodás megzavarhatja ezt a finom kontrolláló szerepet, s mindez ahhoz vezethet, hogy a cukor beépül a véráramlásba.

     Később látni fogjuk, hogy a cukorbetegség elleni küzdelmet nem lehet ezzel a cimkével ellátni: "az inzulin szembeállítva a cukorral".

A vércukorszint egyensúlyának az a kulcsa, hogy rendelkezésre álljon sokféle ásvány, vitamin, nyomelem és aminosav, mivel ezekből épülnek fel azok a hormonok és enzimek, amelyek a vércukor- metabolizmusunkat szabályozzák. Ezeknek a létfontosságú kompenenseknekaz egyedüli forrása az az élelmiszer, amit elfogyasztunk. A cukorbetegeknek speciális étrendre van szükségük azért, hogy hozzájárulhassanak bizonyos anyagokhoz, amelyek esetleg nem szerepelnek a megfelelő mértékben az egészséges emberek étrendjében.

     Miután megemlítettük a diaetikusok egyéni étrendi igényeit, érdemes lehet kissé részletesebben kivizsgálni azt, hogy milyen különleges táplálékigény jár a diabétesszel. Mindannyian egyéniségek vagyunk, nem csupán az egyéniségünket és az ujjlenyomatunkat illetően. Biokémiai szempontból is egyediek vaggyunk. Lényeges aspektusok (az orvosi kísérletek és a gyógyszerek felírhatósága) vezettek az egészségesítéshez. Annak az azonosítása és osztályozása, hogy mi képzi az "átlagot", vonatkozzék az akár a vérnyomásra, a magasságra, a testsúlyra, a felépítésre, a szervek méretére vagy a vér alkotóelemeire, illetve az általánosan elismert "normálértékek", "normák" sok betegség diagnózisához, meghatározásához és kezeléséhez szükségesek. Sajnos az "átlagos" szót gyakran összekeverik a "normális"- sal. Ez igen megtévesztő és pontatlan lehet.

     A norma mint diagnosztikus segédlet megismerésének az a fő hátránya, hogy kizárja annak a lehetőségét, hogy a normán kívül egyéni variációk létezhessenek. Az átlagembernek például feltételezhetően napi 30 mg C- vitaminra van szüksége az egészségi állapotának a fenntartásához, illetve hogy elkerülje a skorbutot- ugyanakkor sok beteg, illetve olyan személy, akinek örökletesen nagy a C- vitamin- igénye, igényelhet akár 2000 mg- nyit is a hasonló eredmény eléréséhez. Ha ők csupán 30 mg- nyi C- vitamint tudnak kinyerni az elfogyasztott élelemmennyiségből, minden valószínüséggel kifejlődnek náluk a C- vitamin hiány tünetei. Más szóval a vitaminhiány, az ásványi és egyéb anyagokban való hiány gyakorta a saját egyéni biokémiai igényeinek következtében fejlődik ki. Az egyedi jelleg felismerésének és megfelelő kezelésének elsőbbséget kell élveznie a normákhoz való ragaszkodás merev kívánalmával szemben.

     Sok cukorbetegnek van szüksége megfelelően felírt és ellenőrzött vitaminokra és ásványi kiegészítőkre. Ezek igen hasznosaknak bizonyúlhatnak a számunkra. Ez azonban olyan terület, amelynél nem javasoljuk az öngyógyítást, hanem sokkal inkább a szakértő tanácsait.

5. A szövődmények kialakulási esélyének a minimálisra csökkentése

    

     A cukorbetegek étrendjét illetően, amikor sok nehezen múló komplikációt akarunk megelőzni, illetve kezelni, igen negy jelentőséget kap a különleges, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag élelmiszerek iránti igény. A legismertebb tüneteken, vagyis a diabetikus kómán és az inzulinsokkon kívül ( amely túl kevés vag sok inzulin bevitelekor jelentkezik) számos cukorbetegnél alakul ki szemideghártyagyulladás, szürke hályog, elzsírosodott máj, gyomorfekély, elhízottság, valamint olyan keringési elégtelenség, amely elfekélyesedéshez, üszkösödéshez (gangrénához), szívrohamhoz, magas vérnyomáshoz és infarktushoz vezethet. Bár mindezek nem csak a cukorbetegeknél fordulhatnak elő, náluk jóval magasabb a kockázat.

     Ezekhez a súlyos komplikációkhoz az is hozzájárul, hogy a cukorbeteg a vizeletén keresztül létfontosságú vízben oldódó vitaminokat és ásványi anyagokat veszít. A szacharin és más édesítőszerek, csakúgy mint a dohány, csökkenti a C- vitaminnak a szervezetben való felhasználhatóságát. (Minden cigaretta elszívásával körülbelül 25 mg C- vitamin vész el. Ez 40 cigaretta elszívása esetén egy egész grammot jelent.) Így tehát a diabetikusoknak sokkal komolyabb az igényük a fent említett anyagokra, mint azoknak az embereknek, akik nem szenvednek cukorbetegségben. Többféle B- vitaminnak, a C- vitaminnak, a káliumnak és a más ásványi anyagoknak a szintjét még inkább csökkenti a vércukor- fluktuáció káros hatása. Amikor a betegnél "hypo- effektus" vagy savtúltengés jelentkezik, az adrenalinkompenzáció miatt megnövekszik a korábban felsorolt anyagok iránti szükséglet. Ugyanígy proteinből is többre van szükség, amikor bekövetkezik az adrenalinstimuláció.

     Az olvasó már kezdheti megérteni, hogy a cukorbetegeknek miért van szükség plusz tápanyagokra (illetve táplálék- kiegészítőkre)- ezeket az egészségkárosító tényezőket kell kompenzálniukelük. Az az általános elfogadott nézet, hogy a nyugati típusú étrend minden tápanyad- ellátással igényünket kielégíti, csúfosan megdől, ha a diabetikusokra vonatkoztatjuk. Ha olyan tényezők adódnak össze, mint a vércukorszintingadozása, a módosult zsírok metabolizmusa és a létfontosságú tápanyagok nagymárvű ürítése a vizeleten keresztül, olyan hiány jöhet létre, amelyet csak a cukorbeteg speciális igényeihez és kórtörténetéhez igazított étrenddel lehet helyrehozni. Ennek tartalmaznia kell az úgynevezett különleges fontosságú élelmiszereket, vagyis azokat, amelyek bizonyos javallott vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, illetve az ilyen tartalmú táplálék- kiegészítőket.

6. változatosság biztosítása- olcsón

     Az étkezésnek örömöt kell okoznia. Az ízlésesen elkészített, szépen tálalt ételek elfogyasztása általában élvezetet okoz. A diabetikus étrend azonban könnyen válhat unalmassá. Éppen ezért nagy kihívást jelenthet a cukorbetegek számára az, hogy változatossá tegyék az étrendjüket, sok egészséges, tápláló ételt fogyasszanak, amelyek a vércukorszintjüket sem borítja fel- és mindezt elfogadható áron.

     A proteinek, az "egészséges élelmiszerek" és a speciális diabetikus ételek rendszerint drágák, ugyanakkor számos ritkán használt növényi protein, szénhidrát és teljes őrlésű gabonaféle szerezhető be széles körben és olcsón. A kórházi étkezés nem mindíg változatos, akármennyire fontos volna is ez- hiszen a teljes őrlésű gabonafélék és a növények komlex szénhidrátok lévén különösen gazdagok a cukorbetegek számára létfontosságú tápanyagokban. Felesleges volna mindennapos fogyasztásra javasolni egzotikus gyümölcsöket és első osztályú húsféléket. Vannak azonban olyan ételféleségek, főleg gyümölcsök, gabonafélék, amelyek ritkán jutnak az eszünkbe. Amikor cukorbetegek számára főzünk, jó ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ez a betegség automatikusan kizárja sok olyan étel és ital fogyasztását, amely az egészségesek étrendjében igen gyakori. Ezért lényeges, hogy változatosabbá próbáljuk tenni a diabetikus étkezéseket- hisyen sok ritka étel különösen értékes a cukorbetegek syámára.

Oldal: A cukorbetegek étrendje
CUKORBETEGEK ÉTRENDJE - © 2008 - 2024 - cukorbetegek.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat