A cukorbetegeknek jobban kell ismerniük az élelmiszerek értékét, illetve hogy milyen választék áll rendelkezésükre, mint a diabéteszben nem szenvedőknek. A cukorbetegek étrendje ugyanis jobbára a "kiváltók" és "helyettesítők" rendszerén alapszik. Mindez a következőképpen működik: az ételeket és italokat 6-10 csoportra osztjuk, nevezetesen zöldségekre, gabonamagokra, gyümölcsökre, húsra, zsiradékokra stb. Ezeket a csoportokat úgy állítjuk össze, hogy mindegyik csoportban mindegyik tételnek körülbelül ugyanannyi legyen a kalóriaértéke és az élelemértéke, vagyis a protein-, zsiradék- és szénhidráttartalma. Az efféle felsorolásnak nyilvánvaló az értéke: mindegyik étkezést úgy tervezhetjük meg, hogy mindegyik csoportból kiválasztunk egyféle élelmet (a reggeli például tartalmazhat egyvalamit a gabonafélékből, egyet a tejtermékcsoportból, egyet a zsiradékcsoportból és kettőt a gyümölcscsoportból). Bár minden egyes ételt fel lehet cserélni egy másikra ugyanarról a listáról, a különböző felsorolások tételei nem felcserélhetők.
Az ételek csoportosításának az az egyszerű módszere rengeteg előnnyel bír a javallott és kerülendő élelmiszereknek egyetlen szigorú és halálosan unalmas felsorolásával szemben. A helyettesítési módszer a napi kalóriamennyiség számontartásával jár együtt. A cukorbetegek tudatosan ellenőrzik, hogy milyen arányban fogyasztanak zsiradékokat, proteint és szénhidrátot. Ami a legfontosabb: egy ilyen sokoldalú lista biztosítani tudja a változatosságot. A cukorbetegségnek minden specialistája saját élelmiszer- felosztással rendelkezik. Bármelyiket követjük is, mindig tanácsos kinzultálni a saját kezelőorvosunkkal, mielőtt bármit is változtatnánk a jelenlegi étrendünkön.
Az élelmiszer- behelyettesítés és -csere ötlete 1950- ből, egy amerikai kormányzati bizottságtól származik. Ez a bizottság a következő élelmiszercsoportokat nevezte meg:
Hogy rugalmasabban lehessen választani, különösen a szénhidrátokból, manapság néhány szakértő tízféle élelmiszercsoortról tesz elítést: